felcím: „Félelmetes tudott lenni, amikor haragudott”
Lánya, Mária beszél a költőről Illyés Gyula „Vidám, mosolygós, nyitott ember volt, de volt egy másik arca is: súlyos depresszióval küzdött” Rózsadomb, Józsefhegyi utca 9. Haláláig ebben a házban élt és dolgozott a Puszták népe és számtalan vers írója, költője. Most a lánya, az unokái és a dédunokái élnek itt. A lakásban minden ugyanúgy van: Illyés ágya, íróasztala, karosszéke, no és a rengeteg kézirat, könyv, jegyzet, mintha a XX. század irodalmi zsenije csak egy kis pihenőt tartana… Illyés Gyula 1983-ban 80 évesen halt meg, hosszú és súlyos betegség után. Felesége, Kozmutza Flóra volt, elismert gyógypedagógus, a világhírű Szondi Lipót pszichológus tanítványa. Lányuk, Illyés Mária művészettörténész a mai napig méltóképpen gondozza édesapja emlékét. „Apám családszerető, nagyszerű humorú, /mulatságos –ez kimarad/ ember volt, a közös ebédeknél gyakran előfordult, hogy rímben beszélt velünk, hogy megnevetessen minket. Sajnos kevés időt töltöttünk együtt, mert számára a munka volt az első. Mindig korán kelt, s a kávézás után rögtön nekilátott az írásnak. Délben tartott egy kis pihenőt, otthon, vagy egy közeli étteremben ebédelt, utána lefeküdt olvasni, majd később folytatta a munkát” – mesél az édesapjáról Mária. Közismert volt, hogy Illyés a munkája mellett /nagy-kimarad/ társasági életet élt, gyakran mentek hozzájuk vendégek: írók, költők, festőművészek, s a házigazda ilyenkor mindig a derűs arcát mutatta. Pedig súlyos depresszióval küzdött, és amikor ez eluralkodott rajta, igen ideges és ingerlékeny volt. „Ilyenkor elviselhetetlen volt számára a legkisebb zaj is. Még a szomszédból áthallatszó zene is zavarta, azonnal becsukatta az ablakot. Gyerekként, de később is szörnyű volt ilyennek látni. Anyám, aki ismert gyógypedagógus volt, mindent megtett, hogy segítsen neki, nélküle ugyanis Illyés Gyula alkotó élete nem lehetett volna teljes. A depresszió mégsem tette tönkre a házasságukat, sőt, mindennél szorosabb szellemi és érzelmi kapcsolat volt köztük. Apám soha senki mással nem osztotta meg, min dolgozik, csak anyámmal. Annyira nem beszélt a munkájáról, hogy amikor általános iskolás lettem, és az irodalom könyvben olvastuk Illyés Megy az eke című versét, az osztálytársnőm mondta nekem: /hogy »te, Mari- ez kijön/ ezt az apád írta!« Hazamentem, megkérdeztem, és számomra akkor derült ki, hogy az apám híres író és költő.” |
Illyés, sok kortársával ellentétben nem volt bohém, nagyon is mértéktartó és rendszerető ember volt. „Nem tűrte a pontatlanságot, sem azt, ha a szobámban rendetlenség volt. Amikor haragudott rám, akkor félelmetes tudott lenni, villámok cikáztak körülöttünk. Ilyenkor keményen szólt rám: Ikuska! –így szólított. – Én pedig Épapának hívtam. Sajnos sok mindenben hasonlítok az apámra, például az indulatosságában, a türelmetlenségében. Most, idősebb koromban fedezték fel, hogy talán a természetem miatt van szívritmuszavarom. De neki is gondja volt a szívével, infarktusa is volt, pacemekart is kapott. Felnőtt fejjel vettem csak észre, hogy a verseiben is milyen sokat írt a szívről. A szív, amely nehéz, ami szorít, ami dobog… Az élet fura fintora, hogy egész életében a szívével, és a depressziójával küzdött. A halálát mégsem ez okozta, hanem a vérző gyomorfekély, ami mellé aztán rák is párosult. A halála előtti két hónap volt a legkeményebb. Bár még élhetett volna, miután kórházba került, már egyáltalán nem küzdött az életért. Anyámmal mindent elkövettünk, hogy hazahozzuk, de ő nem akart. Minden nap főztem neki, de az ételt sem akarta megenni. A halála után anyám teljesen összeroppant. Persze nem csoda, hisz nagy szerelem volt az övék. A mai napig őrzöm apám írását, amikor anyám rabul ejtette a szívét. „Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis. A pillantás előtt is már ismertem. De csak a hangjáról, s az is megejtett… Majd később így írt róla: „A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök, nekem gyermeket adott... Ez a nő főz rám, ő foltozza a fehérneműmet, ő intézi a gépírást, a levelezésem. Nincs olyan vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe.”
Keretben: Flórát József Attila is szerette… Egy hajszálon múlt, hogy Kozmutza Flóra nem József Attila, hanem Illyés Gyula felesége lett. Nagy szerelem volt kettőjük között is, szóba került az esküvő, de az utolsó pillanatban Attila valamiért kihátrált ebből a házasságból. A Flórához írt szerelmes versei azonban megmaradtak az utókornak. Képaláírások: Nagy kép: Illyés Gyula a lánya és a két unokája társaságában Archív kép, ahol ketten vannak: Illyés Gyula a feleségével, Kozmutza Flórával Archív kép, másik: Illyés első feleségével, Juvancz Irmával, vagy ahogy szólította, Mucával, Babits Mihállyal és annak gyerekével Archív: Illyés a lányával, Máriával. |