Kun zsuzsa
Köszöntelek kedves látogató, ha még nem ismernénk egymást, röviden néhány gondolat magamról. Ízig -vérig újságírónak és rádiós szerkesztőnek, műsorvezetőnek vallom magam, azt hiszem, nem is igazán értek máshoz. Kérdezni, beszélgetni, embereket megnyitni, ez az én mesterségem. Kíváncsi vagyok mindenre, mindenkire, az emberi sorsok, történetek izgatnak a leginkább, és ha csak tehetem, nem csak írók különféle újságokban, könyvekben ezekről az emberekről, a munkájukról, nem csak beszélgetek kiváló emberekkel a Klubrádióban, hanem sok esetben az életem részévé válnak, én pedig az övékének. De hogy is kezdődött az én hivatásom, a munkám, ami egyben a hobbim, és az életem is. A szüleimtől egész gyermek- és ifjúkoromban azt hallottam, hogy az életben való boldoguláshoz az embernek szüksége van egy diplomára. Először vegyésznek készültem, de miután a középiskolában kémia szakos voltam, sikerült alaposan megutálnom ezt a tantárgyat. Nem a tanár hibája volt, hanem az enyém. Közeledett az érettségi és nekem fogalmam sem volt arról, hogy a nélkülözhetetlen diplomát melyik egyetemen szerezzem meg. Kizárásos alapon döntöttem: matekból és töriből jó voltam, jöhet a Közgáz. Nos, az egyetemi évek alatt már biztosan tudtam, hogy belőlem csak újságíró lehet. Négy éven keresztül a Közgazdász újság munkatársa voltam, majd diploma után a Gazdaság című havilapnál dolgoztam. Ezek után jöttek az üzemi lapos dolgos, de szerintem tanulságos évek: Magyar Papír, Volán Tefu, SZÍM Hírlap és végezetül a Hungarocamion. (Kamionnal még Breszt - Litovszkba is eljutottam, ahol a békét kötötték, persze nem én vezettem.) Sok üzemi lapos újságíró kollégámmal ellentétben, én nagyon szerettem ezeket a lapokat, a gyári, az üzemi hangulatot. Aztán rájöttem, az igazi műfajom nem az írás, hanem a rádiózás. Életem következő állomása a Magyar Rádió volt, Ötödik sebesség, Napközben, Családi tükör, Krónika és végezetül a Danubius rádió. Összesen 15 év. Gyönyörű volt, és akkoriban még igazi csapatmunka folyt a Bródy Sándor utcai épület falain belül, ma már rosszabb híreket hallok onnan. Aztán megtörtént a privatizáció a Danubius rádiónál, megérkeztek Londonból kenyéradó gazdáink, és már semmi nem volt olyan, mint korábban. Számomra egyetlen út létezett, a távozás, amit szerencsére megkönnyítettek, mert kirúgtak. Ismét visszataláltam az írott sajtó birodalmába, alapító tagja voltam és vagyok a Story és Best magazinnak. Szeretem csinálni, bár kapok érte hideget, meleget, de vallom, mindent, a bulvárt is lehet jól és tisztességesen művelni. Ezt mindig szem előtt tartom. 13 évvel ezelőtt újból rám köszöntött a szerencse, az élettől kaptam egy nagy ajándékot, hogy a Klubrádióban dolgozhatom és szombatonként, 9-12 óráig szerkeszthetem és vezethetem a Klubdélelőtt műsort….Hosszasan folytathatnám életem történetét, a magánéletemről még nem is ejtettem szót, de már nem akarom az idődet tovább rabolni, a türelmedet próbára tenni. Ha bármire kíváncsi vagy, keress meg, boldogan válaszolok.
A honlapot Halász Géza készítette